"Gerecsére Fel "

Happ , Fido és Heidi(cat)

Végre itt is beköszöntött a tavaszias időjárás , ennek örömére egy nagy túrára mentünk :D
Szó szerint... Közel 7 órát voltunk kint , szerintem ez az év első nagyobb sétáján szép teljesítménynek mondható...
Reggel 9:30 körül vette kezdetét a gyaloglás . A már szokásosnak mondható találkozó helyünkön vártuk Dorinát és Happyt. Volt is nagy örömködés Fidoék részéről,amikor csatlakoztak hozzánk.
Egy kis kerülővel bár , de elértünk a Turulhoz vezető lépcsősor aljához. A meredek lépcsősorokon való gyaloglás kiszívja emberből és kutyából egyaránt azt a kevés energiát is amivel az elején még rendelkezett ... De ez minket eddig sem riasztott vissza semmi hasonló dologtól :) Mi ehhez túl elvetemültek vagyunk..

Egy csoportnyi kisgyerekkel is szembekerültünk a barlanghoz vezető szűk ösvényen sétálva,de ügyesen megoldottuk ,így mindannyian elfértünk :)
A barlangnál egy "kimerítő" képsorozat elkészítése után az ebek végre szabadon játszhattak ...
A sziklákon "hegyi kecske"  módjára ugráltak , futottak , hozzátenném,hogy Heidivel az élen...
Egy újabb lépcsőzés ,és  néhány száz méter megtétele után egy kihaltabb erdőrészre értünk.
Itt végre nem kellett őket folyton láb mellé rendelni , sem emberek sem más kutyák nem zavartak meg minket. Csend volt , csak a lépteink és a természet "zaja" hallatszott.

Muflonok-illusztráció-

Ahogyan egyre messzebb kerültünk az emberektől nyüzsgő útvonalaktól , úgy változott a táj is...
Az egyszer biztos,hogy a mai túrán olyan élményben volt részünk,amit sosem felejtünk el..
Beszélgetünk , Fido szokásos módon legelöl ment, Happyék mögötte...
Egy csapatnyi muflonra leszünk figyelmesek. Hatalmas , erőteljes jószágok,melyeket a fák között pillanthattunk meg ,tőlünk nem messze...
Ezzel nincs is gond, viszonylag azért félénk állatok (de azért ne egy közepes méretű jámbor kecskének képzeljétek őket) ... Igen ám , de Fido is észrevette őket ,aki előttünk volt , a vadakhoz jóval közelebb..
Szinte lassítva láttam ,ahogyan gyönyörűen beáll abba a bizonyos "mutató pózba"..  Gyönyörűen állta a vadat , bár abban a pillanatban nem ez jutott eszembe... Kísérletet tettem a behívásra , mindössze egyetlen egy , határozott ,normál hangerejű paranccsal , Gyere Ide ! ... Persze erre a vadak megindultak , és már készültem a legrosszabbra,de Fido rögtön a lábamnál termett... Elhalmoztam dicsérettel,jutalommal .. Nagyon büszke voltam rá,hogy így visszajött... A séta további részén már csak őzeket volt szerencsénk látni,de beértük ennyivel :D 
  Hogy az ebeket még jobban lefárasszuk , egy számukra gondolkodtató feladattal leptük meg őket.
A dummy előkerült a táskámból , és azt úgy rejtettük el egyszer Happynek , másszor pedig Fidonak,hogy ők ne láthassák. Így kénytelenek voltak az orrukat használni...
Fido az elsőnél még próbálkozott kizárólag a szeme segítségével felkutatni ,de hamar rájött,hogy ezt nem így kéne ..Utána már nagyon élvezték a dolgot , és utoljára a legjobb a legjobb játékfelkutatást hagytuk bennük.
A nap sugarainak "simogatását" is maximális mértékben kihasználtuk,mielőtt lefelé vettük volna az irányt...
Akik egyszer felmentek a meredek lépcsőkön,azoknak le is kell jönniük... Így történt hát,hogy a mai napon utoljára "végig szenvedtük" azt a bizonyos lépcsősort...
A városba érve váltak ketté útjaink ...
Ránk még várt egy jó órás hazaút, és valamikor 16 óra után be is estünk az ajtónkon...
Nagyon jó volt a mai nap :) Heidiben is kellemeset csalódtam,hisz pici "macseb" létére is becsületesen végigsétálta a hosszú utat.